Be kell ismernem, alaposan lemaradtam az írással mostanában... De nem azért, mert nem volt téma, hanem azért, mert még túl sok is: hétvégi túra (erről lesz külön poszt!!) - suli - betegség... Na de most, hogy kicsit lazult a menetrend (sajnos a megfázásom és a sok iskolai beadandó feladat miatt le kényszerültem mondani a csodálatosnak ígérkező CEMS-es szörf-hétvégét :(( ), van egy kevés időm és annál több kedvem és energiám beszámolni az elmúlt hét (másfél? vagy talán már kettő is van az) történéseiről. Igyekszem hát most törleszteni a restanciámat.
A sulival kezdeném a sztorit, mert bármennyire is lenyűgöző utazáson vettünk részt a múlt hétvégén, jelenleg ez a téma foglalkoztat a legjobban. Ahogy már korábban említettem, az Universidade Nova de Lisboa nevű egyetemre járok, annak is a közgazdasági képzésekkel foglalkozó karára, amit Nova School of Business and Economics-nak hívnak. Röviden: NOVA. Épp a héten jelent meg a cikk, hogy a nemzetközi menedzsment mesterszakját (aminek óráit most én is látogatom a CEMS keretén belül) a Financial Times a világ 17. legjobb menedzsment képzésének minősítette. Érzékeltetésképp: a Corvinus a 70. helyen cammog úgy, hogy összesen 90 iskolát értékeltek. Maga a CEMS program is ezen a listán szokott szerepelni, rendre a 4.-5. hely környékén, idén azonban ilyen-olyan okok miatt CEMS-es döntés alapján egyáltalán nem került értékelésre. Felemelő érzés jó kezekben tudni az elmém!
A szakmai kiválóság azonban ebben az esetben nem korrelál (legalábbis nem pozitívan) a campus esztétikai adottságaival, bár megpróbáltam a megfelelő szögből fotózni. Íme az épület, amelyet a következő négy hónapban napi rendszerességgel fogok látogatni:
Nova School of Business and Economics épülete (Közgáz karok)
Nem azt mondom, hogy nem szép (viszont belülről tényleg nem az), de azért a drága Corvinusunk sokkal impozánsabb.
A Campus területére belépve az alábbi látvány fogad (a háttérben az előbb bemutatott főépület):
Universidade Nova de Lisboa campus hátsó bejárat - ahol én közlekedem
Az épület maga egyébként meglehetősen kicsi, tekintve, hogy csak párezer diák jár ide, alapszakkal és mesterszakkal egybevetve. Belülről nagyon hasonít egy tipikus budapesti gimnáziumra: szűk és nem túl izgalmas folyosók, régimódi tantermekkel. Azt azért meg kell hagyni, hogy a NOVA logója alapján mintázott beugrók igen ötletesek és jópofák:
Főépület - folyosó
A minap jutott tudomásomra a hír, hogy az egyetem egy másik karán – amit persze mi is szabadon látogathatunk - adtak át egy új tanulószobát. Ilyen azért nincs otthon!
Új tanulószoba egy másik épületben
Ami a száraz tényeket illeti: 28 kreditet, összesen 5 tárgyat vettem fel, melyek közül 3 teljes féléves kurzus (egyenként 7 kredit), 2 pedig negyedéves (3,5-3,5 kredit). A 3 teljes kurzus közül eddig még csak kettő indult el, a 2 negyedéves közül pedig 1 jut az első negyedévre, így gyors matek után kijön, hogy jelenleg 3, azaz három tárggyal kezdtem el összemelegedni. Talán túl jól is sikerült rögtön az első hét után.
A két teljes féléves kurzusaim Business Intelligence és Applied Corporate Governance néven futnak, a negyedéves pedig Business Model Innovation névre hallgat. Ha nem bánja a kedves olvasóközönségem, írnék is egy kis ismertetőt mindegyikről.
Business Intelligence alias Üzleti Intelligencia (BI)
Howard Dresner szavaival élve - ma is tanultam valamit - az üzleti intelligencia "olyan módszerek és fogalmak összessége, melyek a döntéshozás folyamatát javítják az úgynevezett tényalapú rendszerek segítségével". Ezt én magamnak nagyon leegyszerűsítve úgy fordítottam le, hogy megpróbálnak létrehozni egy (vagy több) olyan rendszert, amely a mai világban előállított rengeteg mennyiségű és milyenségű adatot feldolgozza, és azokat az emberi agy számára befogadásra alkalmas állapotban juttatja el a döntéshozóknak. Magyarul: abból a temérdek információból, ami manapság rendelkezésre áll, kiválogatja és összerakja azokat a lényeges elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minél megalapozottabb döntést tudjunk hozni. (Például - legalábbis én így képzelem el a BI jövőjét -, ha a világon a legtutibb halászlé-főző bográcsot szeretnéd megvenni, akkor nem csak, hogy a rendszer összeszedi az összes eladó bogrács adatait, de feldolgozza a korábbi vásárlók visszajelzéseit, panaszait, a bográcsról készült videókban elhangzott észrevételeket, stb.stb., és a végén kidobja, hogy melyiket kell megvenned.) Ez elég jól hangzik, nem? De. No hát ezért vettem fel a kurzust. Merthogy az informatikai képességeim nem éppen a legfejlettebbek, a BI pedig egy extrém ütemben fejlődő és egyre-egyre szexibb terület, amire ráadásul kontrollerként valószínűleg szükségem is lesz majd egyszer valamikor a nem olyan távoli jövőben. Persze nem leszek fejlesztő a félév végére, de ha csak az alapjait megértem a rendszer működésének, már előrébb leszek. A rossz hír viszont az, hogy ez a tárgy az üzleti képzésen idén indul először, ezért még nincs kiforrt módszer az oktatására, így gyanítom, hogy lesz némi szerencsétlenkedés az órák és laboratóriumi (értsd: géptermi) gyakorlatok tekintetében.
Ennél az óránál tapasztaltam először – és azóta egyelőre utoljára-, hogy a professzor beszédstílusa és kiejtése meglehetősen furcsa, de még nem tudtam eldönteni, hogy ez az angol nyelv nem megfelelő ismerete folytán van-e így, vagy egyéb okok miatt. Mindenesetre elég lassan beszél, bár annyira nem bánom, mert így legalább jobban megértem. Úgy vélem, hogy más is felfedezte a tanár és a kurzus ilyen-olyan hiányosságait, mert a második órára megfeleződött a résztvevő CEMSes diákok száma. Én azért kitartó vagyok, és leszek is, hiszen azért jöttem, hogy minél több okosságot magamba szívjak, hiszen nem valószínű, hogy ilyenre lesz még lehetőségem a jövőben. Ebben a formában legalábbis biztos nem.
Üzleti Intelligencia - a terem berendezése mindenhol ehhez hasonló, padok csak elvétve vannak
Applied Corporate Governance, azaz Alkalmazott Vállalatirányítási Redszerek
Nos, ez az a tárgy, amit ha az alapszakon tanítanak nekem, biztosan világgá megyek. Most meg ott tartok, hogy ez a kurzus azoknak egyike, amelyekre a legtöbbet licitáltam a tárgyfelvételi eljárás során. Hogy megértsük, miért van ez, megpróbálom röviden bemutatni, mit is jelent a „corporate governance”.
Nem túl professzionális módon, a Google első találata alapján készített tükörfordításom alapján: a corporate governance azoknak a szabályoknak és gyakorlatoknak a rendszere, amelyek által a vállalatokat irányítják és kontrollálják. Olyan mechanizmusok ezek, amelyek segítségével a vállalat vezetősége (jellemzően felügyelő bizottsága) a különböző érintettek érdekeit próbálja összehangolni és az azok közti konfliktusokat feloldani. Azért van szükség erre, hogy a piac bizalmat építhessen ki a céggel szemben, vagyis biztosítva legyen a befektetők és egyéb piaci szereplők számára, hogy csalásra, korrupcióra, stbstb nem kell számítani, mert a menedzsment a tulajdonosok elképzelései alapján teszi a dolgát. (Ellenpélda: lásd a tavalyi Volkswagen botrányt, vagy a klasszikus Enron-ügyet.) Tehát: a corporate governance elsődleges célja az, hogy a vállalat tőkét tudjon bevonni.
Nem tudom, hogy a leírásból kiderül-e, de ez tipikusan olyan terület, amiről rengeteget lehet beszélni és vitatkozni, de egy tuti megoldásban soha nem lehet majd megegyezni. Mert az, hogy melyik céget milyen módszerekkel érdemes irányítani, ezer meg ezer tényezőtől függ, nem beszélve arról, hogy időről időre dinamikusan változik. Ez nem pénzügyi számvitel, hogy ha árut veszek, tartozik a készlet és az előzetes áfa, követel a szállítók; hanem tengernyi szakirodalom-feldolgozás, vitatkozás, elmélkedés és tapogatózás. Amit pár évvel ezelőtt még úgy hívtam: bullshit.
Érdekes módon, ezek a fajta tanulmányok az utóbbi időben jobban inspirálnak, mint a kézzel fogható, praktikus megoldásokat kínáló tudományágak. Nem tudom, hogy ez az EVK-s vezetőségi évem eredménye-e, vagy szimplán az, hogy egyetemi tanulmányaim során mindig is az 1+1=2 típusú kurzusok domináltak, és egyszerűen változatosságra vágyom. Talán mindkettő. Azt mindenesetre kijelenthetem, hogy a menedzsment (ami jellemzően az egykori „bullshit” - kategóriának felel meg) érdekel. Kérdezni is szokták ezért, hogy akkor ez hogy fér össze a számvitellel. Én meg ilyenkor azt válaszolom, hogy egyrészt a Bologna-rendszernek pont az a lényege, hogy több területtel megismerkedhessen az ember, másrészt pedig a számvitelen belül is az a terület érdekel, amelyik a vezetői döntéshozatal támogatásával, teljesítményméréssel, célmeghatározással, tervezéssel, irányítással foglalkozik. Ez pedig pontosan a menedzsment és a számvitel határterülete. Helyben vagyunk. Persze hogy aztán a gyakorlatban is ez lesz-e az, ahol megtalálom magam, az csak később derül ki.
Mindenesetre egyelőre élvezem, hogy esettanulmányokat olvashatok és elmélkedhetek, meghallgathatok különböző véleményeket és okfejtéseket. A professzor nagy figura, borzasztó jó a stílusa és látszik, hogy igen nagy a tapasztalata. Ugyanakkor van, hogy úgy repül el egy-két óra, hogy monológjának látszólag semmi tartalma nincsen. Aztán hazamegy az ember, és rájön, hogy mégis. Vagy ha most nem, évek múltán érti meg, miről is magyarázott az öreg. Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyeknek ülepednie kell, és ha nincs a tűz közelében az ember, nehezen érti meg, milyen szálak mozgatják az eseményeket. Bámulatos, hogy az EVK-s vezetőségem mennyire sokat adott e tekintetben. Ugyan kicsiben, de láttam, hogy működnek a szervezeti mechanizmusok, mi hajtja előre a szekeret, és mi az, ami széthúzza azt. Idővel jön rá az ember, hogy mennyit köszönhet ennek a szervezetnek. Éppen ezért felháborító a tény, hogy az EVK-s vezetőség mindössze egyetlen sor az önéletrajzban, és csak kevesen tudják, mennyi minden van mögötte. Bár ugye az a legfontosabb, hogy Te tudd, mit is jelent ez, a többi pedig nem érdekes.
Jegyzetelések közepette (azért a többség a Macbook-ján jegyzetel, nem papíron)
Business Model Innovation, vagyis Üzleti Modell (fejlesztése/ innovációja)
Őszintén szólva, mielőtt kijöttem, nem igazán tudtam volna jól megfogalmazni, mi is az az üzleti modell, de azt tudtam, hogy ezen áll vagy bukik egy cégnek a sikeressége. Egy 2-3 évvel ezelőtti EVK-s konferencia egyik előadása jut mindig eszembe, ahol az előadó azt ecsetelte, hogy nem az üzleti terv, hanem az üzleti modell a lényeg. Most már tudom, mi ez: olyan eszköz, amely egy adott vállalat értékteremtési mechanizmusát és az azok közti kapcsolatot írja le (Oterwalder, 2010). Persze erről is több modell és elképzelés született már, és mindig meg lehet közelíteni a kérdést teljesen új szemszögből, de az egyik legáltalánosabban elfogadott keretrendszer szerint, a Business Model Canvas alapján az üzleti modell azt tárgyalja, hogy 1. Mi a vállalkozás értékajánlata, 2. Kiknek ajánlja termékeit/szolgáltatásait és hogyan, 3. Milyen erőforrásokat használ fel ennek érdekében, valamint 4. Mennyire nyereségesen teszi ezt.
A kurzus meglehetősen gyakorlatiasan dolgozza fel a témát, ugyanis minden órán 3-4 vállalat üzleti modellje, azok erősségei-gyengeségei és jövőbeni kilátásai kerülnek feldolgozásra, a hallgatók által. A félév során így számos különböző üzleti modellel, stratégiával ismerkedhetünk meg, minden egyes esetből levonva a megfelelő következtetéseket. Nagyon örülök, hogy felvettem ezt az órát, hiszen úgy vélem, hogy igen hasznos ismeretekkel gazdagodhatok a negyedév során.
Az első prezentáló csapat előadása alatt
Az oktatási módszerről általában
Talán kijelenthetjük, hogy a Nován alkalmazott oktatási módszerek nagyban eltérnek a Corvinusétól. Nyilván nem mindegy, melyik órákat és melyik tanárokat hasonlítjuk össze, de általánosságban szerintem megállja a helyét ez az állítás. A Nován ugyanis az egyik legalapvetőbb megközelítés az, hogy elsősorban nem a tanártól tanul a diák, hanem a hallgatói együttműködés, csapatmunka és a professzor koordinálásával levezetett közös gondolkozás és vitatkozás eredményeképp. Ami meglepő számomra, hogy a hallgatóság pedig vevő erre. Nyilván otthon is próbálkoznak az órán felvetett nyitott kérdésekkel együttes elmélkedésre bírni a diákokat, de ott ez nem igazán működik: mindenki szeret csöndben maradni. Egyszerűen nálunk, a jó öreg lexikális tudásra építő, "tanár beszél - diák hallgat" típusú oktatás ránk maradt örökségével nem alakult ki az a kultúra, ami a diákságot nagyobb aktivitásra ösztönözné. És ezt még sokszor tetézi az, hogy a tanárok végső elkeseredettségében feltett, már-már triviális kérdésekre még válaszolni is ciki. Itt azonban más a helyzet. A professzor azzal nyitja az órát, hogy hogy tetszett az előző előadás, és vagy húsz percet eltöltünk azzal, hogy kivesézzük, ki mit tartott érdekesnek/ kevésbé érdekesnek a legutóbbi órán elhangzottakból. A hallgatóknak pedig a magasban a keze. No persze nem az enyém, de majd a félév végére talán tudok ezen javítani. Az ösztönzési rendszer mindenesetre azért itt is támogat, hiszen az órai aktivitásra a végső jegy általában 10-20%-át dedikálják. Azt persze nem tudom, hogy mennyire tudják követni, ki mennyiszer szólt az órához és milyen minőségben, de a névtáblák minden órán kint vannak, a tanár pedig sokszor jegyzetel.
Másik kedvenc módszer az "egymástól tanulás"-ra, a már otthon is elterjedt csoportmunka. Ez viszont minden mennyiségben. Egy hete kezdődött el a suli, és máris három projekten dolgozunk együtt 5-6 emberrel, különböző órákra, különböző feladatokkal. A héten már egy prezentációra is sor került - az említett Business Model Innovation órára a Walmart üzleti modelljéről. Szerencsére nem kellett mindenkinek szerepelnie, ezért én természetesen előzékenyen átengedtem a beszéd jogát a többieknek, viszont így legközelebb rajtam a sor, hogy 7-8 percet elstand-upoljak. Hajjaj, "alig" várom!
Összességében úgy gondolom, hogy ahogy az várható is volt: kihívásokkal teli utat fogok végigjárni ezen az egyetemen, sok munkával és feltehetően sok erőfeszítéssel. Ugyanakkor bizonyos vagyok abban is, hogy ennek a rögös útnak egyetlen felkészüléssel töltött perce sem lesz hiábavaló, és a végén azzal a tudattal ülök fel a Budapestre tartó repülőgépre, hogy "Ejj, ez nagyon megérte!".
Jardim da Estrela
